Pánikbetegségnek hívjuk a tipikusan szívtáji fájdalommal, halálfélelemmel járó rosszullétet, ami nagyon komoly szenvedést okoz. A testi kivizsgálás nem mutat szervi eltérést. A roham tudatosan nem kontrollálható. Felléphet a biztonságosnak érzett hely (otthon, munkahely) elhagyásakor, tipikus közlekedési eszközökön, ahonnan nem lehet bármikor leszállni (metró, busz), liftben vagy zárt terekben (mozi, színház), amit nehéz azonnal elhagyni.
Gyakran valamilyen vélt vagy valós veszteség után kezdődik (pl. nagyobb betegség, párkapcsolati krízis, szülők megbetegedése). A támasz személyekkel (szülők, partner) kapcsolatos konfliktusok (tartós neheztelés a társra, vagy a szülők kontrolláló viselkedése miatt harag) sem ritkák. Előfordul, hogy attól fél a pánikbeteg, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak és ez fenyegeti az önértékelést. Droghasználat után is könnyebben fellép.
Fontosak az első roham előtti élettörténeti események, azok érzelmi hatása. Gyógyszerek (szorongásoldók ill. antidepresszánsok) gyors tünetmentességet biztosítanak, de elhagyásukkor visszatérhetnek a tünetek. Pszichoterápiával feldolgozva a szorongáskeltő eseményeket, a fontos kötődési személyekkel (szülők, partner) kapcsolatos érzelmi ambivalenciákat a pánikrohamok megszűnnek, vagy gyakoriságuk minimálisra csökken.
Szomatikus tünetek, rosszullétek (elgyengülés, szédülés, vérnyomás-kiugrás) is lehetnek pániktünetek, vagyis nem csak szívtáji panaszok formájában jelenhet meg.