Reumatológusként indultam, több mint 10 évig dolgoztam az ORFI, majd a BIK Reumatológiai Tanszékén. Érdeklődésem a szomatikus orvoslás felől egyre inkább a tünetek pszichés háttere felé fordult. 2003-ban kezdtem el a Tündérhegyi Európai Pszichoterápiás Képzést. Először csoportanalízist, majd egyéni pszichoanalitikusan orientált pszichoterápiát, majd pszichoanalízist tanultam a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület keretein belül. 2010-ben szakvizsgáztam kiváló eredménnyel. 2016-ban szereztem meg a pszichoanalitikus címet.
Meghatározó számomra az a gondolat, hogy lelki okokból legalább annyira lehet szenvedni, mint testi tünetektől. A pszichoanalízis és az analitikus pszichoterápia lehetőséget nyújt arra, hogy a lelki szenvedés hátterében álló okokat közös munkával feltárjuk, megértsük, a kísérő érzéseket átdolgozzuk. Ebben a munkában a kliens egyenrangú partnerként vesz részt.
Egy kreatív folyamat bontakozik ki az ülések során, amit a kliens is érzékel és értékel: rájön, hogyan működik a terápia. Lassan kibomlanak a tudattalan kapcsolati minták, érzések, viszonyulások, ezáltal lehetővé válik megértésük, átdolgozásuk. A heti nagyobb ülésszám mélyebb és gyorsabb változást tesz lehetővé, az analitikus folyamat olyan rétegeket is el tud érni, amelyekben alapvető viszonyulások, érzések tudnak újraíródni, nagy szenvedésnyomástól megszabadítva a klienst.
A modern pszichoanalitikus elméletek közül a tárgykapcsolat elmélet és az interszubjektív szemlélet, a bioni mezőelmélet határozza meg terápiás attitűdömet. Az előadások tartása és a tanulmányok írása azért fontosak számomra, mert elősegítik egy-egy téma megértését és belső feldolgozását.
A mentalizáció segítéséről tartottam előadást a 2010-es Pszichoterápia Konferencián. 2012-ben 2 tanulmányom jelent meg a Pszichoterápia folyóiratban. A februári számban Flaskay Gáborral közösen írt cikk a mentalizáció szerepét tárgyalja a pszichoanalitikusan orientált terápiákban. Az augusztusi számban a pszichoanalízis indításáról írtam az analitikus identitása és kreativitása tükrében. A 2012-es Pszichoanalitikus Konferencián a terápiák intenzifikálása volt előadásom témája.
A Mindennapi Pszichológia 2013 januári számában a a pszichoanalízisről és pszichoanalitikusan orientált terápiákról írtam. Ugyanebben a folyóiratban 2014 júniusában az agressziókezelésről jelent meg cikkem.
A 2014-es Pszichoanalitikus Konferencián a viszontáttételi érzések interszubjektív megértéséről tartottam előadást. 2015-ben a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület Lélekelemzés című folyóiratában jelent meg tanulmányom ugyanebben a témában.
2014 óta a Közép-európai Szeminárium magyar csoportjának tagjaként Giuseppe Civitarese vezetésével tanulhatok a bioni mezőelméletről.
2018-ban a fenti interszubjektív irányzatról összefoglaló előadást tartottunk a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület konferenciáján. 2019-ben a Lélekelemzés folyóiratban A bioni mezőelmélet. Egy kortárs interszubjektív megközelítés bemutatása címmel jelentettünk meg tanulmányt Lőrincz Zs., Szajcz Á., Sinkovics A. és Zana K. szerzőtársaimmal.
2018-ban a Metafora alapvető szerepe a tudattalanban címmel tartottam előadást a MPE konferenciáján.
2019-ben tanulmányt írtam A metafora és tudattalan. Metafora a pszichoanalitikus mezőelméletben címmel a MPE Lélekelemzés folyóiratába.
2019 óta a Konferencia Programbizottságának tagja, 2020-ban elnöke voltam.
2020-ban felkértek egy tanulmány kommentárjára, ez Nem minden interszubjektív szupervízió egyforma címmel jelent meg a Lélekelemzés II. számában.
2021-ben Intrapszichés és interszubjektív valóságunk, Karakterek a narratívában címmel adtam elő az MPE XXVII. konferenciáján. Az előadásban a karakterek tárgykapcsolati és interszubjektív szemléletét mutattam be esetvignettákon keresztül.
Jelenleg főleg pszichoanalízist és heti kettes ülésszámú pszichoterápiákat, sajátélményű terápiákat tartok. Az intenzívebb terápiás forma a legtöbb páciens számára könnyebb és eredményesebb, mint a heti egyszeri ülésben zajló pszichoterápia.