Amikor a testi tünetek hátterében nem igazolódik betegség vagy nyilvánvalóan stresszes időszakban jelentkeznek elsősorban a tünetek, pszichoszomatikus eredetre gyanakszunk.
Ezek a legváltozatosabbak lehetnek: szédülés, fejfájás, gombócérzés a torokban, gyomorpanaszok, hasmenés, hányinger, hasi fájdalmak, légszomj, viszketés, zsibbadás, fájdalmak, szexuális zavarok, stb. El kell különíteni a tüneteket attól, amikor más organikus elváltozás is észlelhető, például gyomorfájás versus gyomorfekély.
A tünetek jól javulhatnak egy eredményes pszichoterápiás folyamat során. A már kialakult betegséget azonban testi betegségként a szomatikus orvoslás szabályai szerint kell kezelni. Nyilván alacsonyabb szorongásszint egy kialakult gyomorfekélynek is jót tesz (ritkábban okoz panaszt, könnyebben egyensúlyban tartható), de a rendszeres orvosi ellenőrzés nélkülözhetetlen.
Gyakori, hogy a kliens lelki okok miatt keres segítséget és mellékesen derülnek ki testi tünetei, amelyek a terápia előrehaladtával enyhülnek vagy megszűnnek. Az érzelmi konfliktusok szavakba öntése és az érzelmekkel történő munka lehetővé teszi, hogy a felkavaró érzések ne testi, vegetatív szinten, hanem lelki szinteken fogalmazódjanak meg lehetőséget adva a megértésre, feldolgozásra.