Akkor beszélünk elhúzódó gyászról, ha egy éven túl is fennmarad a visszahúzódás, a gyászra jellemző lelki állapot, ha a gyászoló nem tudja normálisan folytatni az életét vagy bűntudat gyötri. A gyászmunka egy hosszú és nehéz lelki folyamat, amelyben szakaszok különíthetők el. Sok dolog akadályozhatja a gyászmunka elvégzését:
hirtelen, tragikus körülmények között bekövetkező halál, öngyilkosság, gyermek halála, az ambivalens kapcsolat az elhunyttal, ha a baleset okozója vagy túlélője a gyászoló, nehéz lehet egy hosszú szimbiotikus kapcsolat felbomlása pl. házasság esetén, vagy ha a gyermek nem tudott leválni a szülőről.
A gyászban megjelenik a fontos másik hiánya miatt érzett fájdalom, előjönnek a szép emlékek, később azonban előkerülhetnek a rossz érzések, haragok is. Ezeken végigmenve alakulhat ki egy egységes (nem idealizált vagy leértékelt) kép az elveszített emberről. Azokat a tulajdonságait, amelyeket szerettünk vagy fontos volt számunkra, belsővé tehetjük (egyszer csak azt vesszük észre, hogy úgy viszonyulunk dolgokhoz, ahogyan tőle láttuk) és így élhet bennünk tovább az elhunyt emléke. Gyászmunkát nem csak halál esetén végzünk, máshogyan is megszakadhatnak fontos kapcsolatok, pl. életszakasz váltások, válás, költözés miatt, amikor magunkban le kell zárnunk egy kapcsolatot, újraértékeljük azt, ugyanígy belsővé téve a számunkra értékes részeket belőle.