Kényszergondolatnak/tünetnek nevezzük azokat a gondolatokat vagy cselekvéseket, amit a kényszerben szenvedő akarata ellenére gondol vagy tesz. Ezek „én-idegenek”, gyakran ellentétesek azzal, amit a kényszerbeteg tudatosan gondol dolgokról vagy ahogyan szeretne viselkedni, működni. A kényszercselekvések megakadályozása komoly szorongást okoz.
Nagyon különböző mértékűek lehetnek a kényszertünetek. Vannak kisebb „normál” kényszerek (valaki mindig ellenőrzi, hogy becsukta-e az ajtót), akkor tekintjük tünetnek, ha akadályozzák a z életvitelt azzal, hogy 30 percnél több időt vesznek el a kliens életéből. Ezek a kényszergondolatok/cselevések lehetnek a tisztasággal vagy ellenőrzéssel kapcsolatosak, vannak kényszeres gyűjtögetők, de ismeretes a kényszeres lassúság is.
Nagyfokú kényszeresség esetén hatékonyabbak a viselkedésterápiák illetve a gyógyszeres kezelés.
Nem túl régóta fennálló és nem túl súlyos esetben vagy ha a kliens szeretne a tünetei érzelmi hátterével dolgozni javasoljuk az analitikus pszichoterápiát. Általában a fontos személyekkel (szülők, partner, főnök) kapcsolatos kifejezett érzelmi ambivalenciák állnak a háttérben. Ezek olyan mértékűek, hogy tudatosan esetleg semmi sem átélhető belőlük, minden rendben, csak a tünetek láthatók. A tudattalan háttér feldolgozása csökkenti vagy megszüntetheti a tüneteket.